Görcsbe szorult a gyomrom, amikor egy borús októberi napon a Hungaroringre tartottam. Na nem maga a hely szelleme izgatott fel ennyire, hanem a versenyző iskola ahová beiratkoztam egy három napos kurzusra. Versenyző iskolája Nyugat-Európában szinte minden magára valamit is adó pályának, csapatnak van, nem is beszélve a márkák saját vezetéstechnikai iskoláiról (BMW, Ferrari, Mercedes). A Magyarországon egyedülálló kezdeményezést Dancsó Pál a Főnix Motorsport alapítója, vezetője, a gyorsasági szakág egykori vezetője hívta életre. A másik alapító a gyorsasági szakág legnagyobb alakja Cserkuti József, aki többszörös magyar bajnok a Hungaroring Sport Rt. támogatásával. A három napos kurzus többcélú, egyrészt egy biztos alapot nyújt a pályaversenyzés elkezdéséhez, valamint egyértelműen elősegíti a biztonságos közúti közlekedést. Fél kilenc volt, meglehetősen hűvös őszi reggel, nagyjából úgy éreztem magam, mint az első napon az iskolában és a nagy történelem dolgozatok előtt együttvéve.
Hat tanuló, az összetétel igen vegyes, az okok még inkább. Egy ügyvezető igazgató, egy vezérigazgató-helyettes, egy cég elnök, két autós újságíró (a másik lennék én).
A hangulat hamar oldódik dolgozatról szó sincs - egyenlőre. A nap elméleti oktatással kezdődik, Faluvégi Péter a Magyar Formula-1-es futam versenyigazgatója a szabályokról tájékoztat minket, zászlójelzések, követelmények, viselkedési normák a versenypályán. Aztán kiderül: vizsga is lesz a harmadik nap reggelén. A második előadás Székely Gyuláé, aki az Allianz Hungária Vezetéstechnikai Centrum oktatója. Az előadás során fény derül az alul- vagy túlkormányzottságra, a fékezés apró trükkjeire és végül, hogy a fizikát nem lehet átverni, még Schumachernek sem sikerül. A felső határ ezek szerint már megvan, az maga a FIZIKA (nagy betűvel, mert tényleg nagy úr). Az alsó határ a saját tudásunk, bátorságunk. Ez a saját versenyzésre vonatkozó törvényem. Cserkuti József tart egy előadást, a versenyzés trükkjeiről beszél, szinte isszuk minden szavát.
Sorsolás, hat autó, hat ember. Enyém az egyes számú verda. Jó jel, Pólya Ádám tavalyi Astra Kupás bajnok járgánya. Négy pontos öv, bukóketrec, versenyautós hang. Kezd mindenkin eluralkodni a verseny-feeling. Irány a tanpálya! Fékezési gyakorlatok, rántó pad, körpálya, szlalom csúszós burkolaton. A nap végére amellett, hogy kellően elfáradtunk, még az Astra versenyautót is megismertük. Személy szerint azt hiszem, jól megy, még az is felmerül bennem, hogy fel kéne hívni Jean Todt-ot, hogy szóljon Schuminak csomagoljon...
Gyomorgörcs sehol, ezzel szemben igazi nyálkás idő öleli körül a mogyoródi dombokat. Nem esik, nem is vizes a pálya, egyszerűen nyálkás. Ismét elméleti oktatással nyitunk, a Hungaroringet öt külön szekcióra osztjuk. Mára négy gyakorlás jut. Cserkuti József és Ilosfalvi Péter vázolja fel az ideális íveket, alkalmazandó sebességfokozatokat, féktávokat. Most már nem örülök annyira annak, hogy egyes számú autó az enyém, mindent én kezdek. Igaz nem is nagyon látnám a többiek produkcióját, hiszen az első kanyartól már engem sem látnak. Az első szekció a célegyenes végétol a Mansell kanyarig tart. Egy jobbos, egy balos és egy derékszögű jobbos és aztán egyenes. Sisak bekapcsolva, öv meghúzva, gyerünk! Egy, padlógáz, kettő, padlógáz, rá az ívre, engedem ki a szélére, következő kanyar előtt fék, harmadikban rá az ívre, nem veszem el, kiengedem, teligáz, ki a szélére, rá az ívre, finoman érintem jobb kerékkel a rázókövet. Kiengedem baloldalra, teligáz, negyedik és az egyenes közepén lassítás. Vége az első szekciónak. Sorban jönnek a többiek. Lassan csorgunk visszafelé, Öcsi bá' (Cserkuti József) sorolja az autók számait és mondja a hibákat. Egyes autó: közelebb a rázókőhöz, jobban engedd ki, kanyarban nem fékezünk! Pedig én azt hittem egész jó. Kettes autó:... Ez így ment vagy négyszer. Csúszott a nyálkás aszfalt, de lassan javultak az ívek, már nem fékezünk a kanyarban. Aztán jött a ki tudja hányadik próbálkozás. Egyes autó indul - mondja a rádióba Andrea, aki "rajtoltat", - mondjuk inkább indít - minket. Egy, padlógáz, kettő, padlógáz, rá az ívre, kanyarban nem fékezünk!!, engedem ki a szélére, következő kanyar előtt fék, harmadikban rá az ívre, nem veszem el, kiengedem, teligáz, ki a szélére, rá az ívre, finoman érintem jobb kerékkel a rázókövet. Érinteném, de megúszott a hátulja, mindkét első kerék rá a rázókőre. És csak forog és forog a tengelye körül az Astra. A nullák forognak a szemem előtt, csak tető ne legyen! Meg korlát! Akkor mi ? - kérdezhetne vissza a versenyzők védőszentje, de ekkor már irányba áll meg az Astra. Három egész fordulat, nein koma fünf - villogna a kijelzőn, de ez nem az a sportág. Persze lefulladt. Indítanám újra, negyedszerre sikerül is. Felgurulok a Mansell elé, leveszem a sisakot, a szekció végén kérdezik: minden rendben? Gondolom, a fehér falfestékhez most rólam vennék a színmintát. Bólogatok, de érzem, kezem, lábam remeg. Csorgunk vissza, egyes autó: hallom a rádióból, minden ok? Lehet, hogy ők jobban megijedtek, mint én!!! Öcsi bá' mosolyog. Célegyenes végén sorakozunk ismét, öv bekapcsol, sisak a fejre, valami nem stimmel, nem látok, baj van. Ja kérem, lányos zavaromban fordítva vettem fel a sisakot. Andrea, megértően mosolyog, pirulok, mint a grillcsirke, most már meg sem próbálom elkérni a számát... Lehet meg sem adná. Sisak irányban, rádióban elhangzik: "Egyes autó indul!" Egy, majdnem padlógáz, kettő, majdnem padlógáz, rá az ívre, kanyarban nem fékezünk!!, engedem ki a szélére, következő kanyar előtt fék, harmadikban rá az ívre, nem veszem el, kiengedem, kis gáz, mintha tojásokat szállítanánk, ki a szélére, rá az ívre, messziről kerülöm a rázókövet. Kiengedem a szélére, teligáz, negyedik. Érzem, nagyanyó közértbe menet ezt gyorsabban csinálja... Második szekció, Mansell előtti egyenestől a sikánig. Kanyar előtt harmadik, az egyenesben van egy kis törés, amikor már belátok, akkor kell a jobb szélre kimenni, kanyarban végig gáz, kiengedni a jobb oldalra, vissza a balra, a kanyar belső ívét a 2/3-nál kell érinteni, ismét kiengedni és vége a második szekciónak. Nem megy, nem jó az ív, nem jó a féktáv, semmi sem jó. Szívem szerint kiszállnék és mennék haza. Schuminak még üzennék azért, pakoljon ki nyugodtan, maradhat. Nyolcszor próbáltunk rá, szerencsére jön az ebéd, lelkileg nullán vagyok. Félóra ebéd után és Rogosz Péter viruló arcától helyre jön a lelki békém. A harmadik szekciónál már alakulnak a dolgok, a sikántól a 17-es bírói posztig (egy jobbos kanyar az utolsó akadály) haladunk. A pálya most még trükkösebb, hol száraz, hol nedves. Ívek egész jók, a tempót lehetne növelni egyes autó!! - Szól a rádióból. Ja, mormogom. Negyedik szekció, 16-os poszttól egészen a 19-esig. Pálya már száraz. Először hangzik el a rádióból: egyes autó nagyon jó. Májmagasságban egyből szűk lesz az öv. Lassan tűnik el a mogyoródi dombok mögött a nap, én pedig hazafelé másképpen kezdek el vezetni...
Reggel kicsi elméleti vizsga, átmentem, a többiek is, egy kivétellel. Faluvégi Péter sok szerencsét kíván és kacsint egyet, hogy vigyázzunk.
Célegyenes előtti balos visszafordítótól indulunk, egészen a célegyenes közepéig. Az instruktorok száma hatra nőtt, hiszen ma már egész köröket megyünk velük. A visszafordítóba kerül néhány bója is, hogy tuti legyen az ív. Majd következik a nagy pillanat a három nap alatt tanultakat, most össze kell kötni. Mindenki kap saját instruktort, Rigler István az én áldozatom.
Három kör, folyamatosan mondja, engedd ki, nyomjad, ne vedd el! Jók az ívek már csak a tempót kell növelni! Ismét három kör. Érzem ezek talán a legjobb körök, amiket valaha mentem. Kiszáll az instruktor, rólam dől a víz. Újabb három kör, immár egyedül. Csak a gép, a pálya és én. Meg Mr. Fizika, akit már említettünk. Ismét három kör, azért jobb, ha Rigli itt lenne, majd az időmérés, megint három kör. Érzem nem lesz jó az idő, igazam is lesz, 2:28.28. Ez tíz másodperc hátrány, az elsőhöz képest. Ötödik idő, a hatból. Az Astra mezőnynek ez még jó indulattal a végét sem jelenti.
Autóversenyző biztosan nem leszek, bár mindenki azt mondja a megforgás sokat fogott rajtam. De tíz másodpercet? Már tudom, Schumacher tőlem biztosan maradhat.
Másnap Répáshutára visz az utam, Egertől hegyi utak, sok kanyar. Sokat jártam errefelé, de most egész más íveket használok. Biztonságosabb és talán gyorsabb is. Ugyan versenyző nem leszek, de ha csak ennyi előnye volt a három napnak, akkor megérte!
Földi D. Attila
